voltam. Hercegnőként cipelt a boldogság felé.

Biztonságban éreztem magam és mikor fel néztem rá...
- Csak egy álom volt - ültem fel és körül néztem. Nem a nappaliban voltam ahol el aludtam. Aiki mellettem békésen aludt még a takaróját szorongatva. El vettem az éjjeli szekrényről a telefonom és meg néztem az időt ami 4:35 Na szép. Vissza feküdtem az ágyamra de sehogy sem bírtam vissza aludni. Megint meg néztem az időt de csak tíz perc telt el azóta. Nem volt mit tenni fel ketem és egyenesen a fürdőbe mentem ahol be áztattam magamat egy jó forró kád vízbe. Körülbelül fér óra telhetett el mikor ki mentem a fürdőből és a nappaliba léptem csakhogy a két fiú ott hevert egymás hegyén hátán. Jót kuncogtam magamban de nem akartam fel kelteni őket vissza aludni nem tudtam ezért más megoldás nem maradt le mentem a közelbe sétálni. Épp hogy egy két ember lézengett és azok is munkából hazafelé. Hülyének nézhettek hogy egy magányos tini lány ilyenkor lófrál.
- Tsukiko - szólalt meg a hátam mögül a hang
- Komolyan Asato ismerd be hogy neked mániád én velem ezt csinálni - a tegnap elveszett fiú volt az egy szatyornyi ételel

- Vagy csak inkább te merengsz el egyfolytában - talált és sülyedt gondoltam magmban. Nem mertem az ellenkezőjét állítani inkább csak vigyorogtam zavaromban
- Amúgy mi ez a sok étel? - mutattam a szatyor tartalmára
- Gonoltam csinálhatnál nekünk spagettit - erre ő jött zavarba amitől iszonyat aranyosnak találtam
- Rndben akkor induljunk - mentem előre. A házba be lépve láttam hogy a fiúk el tüntek a nappaliból és akkor jutott eszembe hogy meg kérdezzem ő vitt-e minket a szobába. A szobáról meg a nyaklánc jutott eszembe ezért oda is vettem az irányt hogy ki hozzam. Épp ki pakolt a srác a táskából mikor vissza értem. Se szó se beszéd oda léptem és a nyakába tettem
- Ez az hogy egy család vagyunk - húztam elő a polóm mögül a sajátomat.
- Csodálatos köszönöm - hálálkodott én pedig örültem magamban amiért neki is jól állt. Az ő köve fehér volt.
- Ő jut eszembe te vittél minket a szobába? - kérdeztem de közben tettem vettem hogy el készítsük a korai ebédet
- Én téged, Jouji meg Aikat - mesélte az én szívem meg megint ezerrel kezdett el verni hisz akkor az ő karjaiban éreztem azt a biztonságot és a boldogságot. Valyon tényleg csak álom lehetett az?
- Értem és hol voltál tegnap? - terelni kezdtem inkább a témát
- Hát intézkedtem a banda miatt. Lehet nem fog tetszeni amit mondok de kellene a gyámod alá írása. - ahogyan eztet ki mondta én már be is pánikoltam. Ha anyámmal talákoznák és meg kérném írja alá szerintem még össze tépne mindent utána meg be zárna örök életemre a házba. Most mit csinàljak?
- Mikorra kellene mert az nem lesz olyan egyszerű dolog - vallottam be az őszintét
- Körülbelül két hónap múlva...El szöktél ugye? - a szemeink megint össze akadtak mintha onnént ki tudná olvasni. Gondolkodtam egy picit és most hogy már itt vagyok lassan egy hónapja nem bánom ha meg tudja az igazat
- Tudod már mondtam hogy árva vagyok, vagyis voltam míg meg nem talált a nevelő anyám aki magához vett. Volt neki egy fia akit bátyámként imádtam csak ő el rontott mindent. Belém szeretett. Én mást szerettem és ha ezt el mondtam volna neki örökre el távolódott volna tőlem. Nem bírtam meg tenni így inkább ott hagytam magam után mindenkit. Tudom gyerekes el futni a gondjaim elől de féltem azt ki várni hogy meg utáljon és hogy ő tünjön el. Nem lett volna szép làtvány neki engemet mással látnia - meséltem el ami a szívemet nyomta ez idáig
- Akkor inkább te szenvedsz hogy másnak ne keljen - nem tetsző grimaszt vágot ami nekem se tetszett
- Hékás ha most nem jöttem volna el nem lenne "fönix madarad" - csúfoltam ki viccesen ami meg tette a hatását mert el mosolyodott
- Jogos hisz nekem jobban kellesz bárkinél - és ekkor volt hogy piff ki sültem csakhogy kuncogásra lettem figyelmes
- Mindent hallottunk - az összes vad barom ott lapult és hallgatolódzott. Legszívesebben sodró deszkával ütöttem volna őket agyon hogy kora reggelre mindig miattuk ugrik ki a szívem. Persze Asato olyan nyugodt volt hogy csak és nem foglalkozott a kellemetlenkedőkkel.
- Már eggyütt vagytok mert akkor én nyerem a fogadást - jött hozzám oda Kenta kaján vigyorokkal
- Ken azonnal ülj le és haggy a hülyeségeiddel - mordultam rá de egyből azon kezdtem el gondolkodni hogy hogyan mondjam el anyámnak ezt az egészet. A nap további részében a konyhában tettem vettem Aiki társaságában mert segített. Mikor végeztünk a szobánkba mentünk és magamhoz vettem SIM kártyámat amit ki vettem a telefonomból.
- Hallottam mit beszéletetek Asaval és hidd el örökre nem bújkálhatsz. Elöbb anyukáddal beszélj a többihez meg még erőt gyűjtesz - a lány biztatö szavai meg nyugtattam cseppet ezért vissza tettem a telefonomba amikor ki vágodott a szobánk ajtaja
- Figyelj Kiki bármi is történik mi mindig itt leszünk neked és én magam fogok mindenkit szét verni érted - levegőbe bokszolva mutatta Kaito amitől már röhögnöm kellett
- Na ha a morgó medvénk ezt mondja akkor az úgy is - Kenta is csatlakozott a beszélgetésünkhöz
- De ha még nem akarod én beszélhetek anyuddal - jött Juji is a szobába. Hálás voltam mindegyikőjüknek ez kellett ahhoz hogy magabiztos lehessek most már.
- Köszöm már nem félek! Már meg fogok bírkozni ezzel hisz ti itt vagytok nekem - nem bírtam a fiúk nyakába ugrottam Aika pedig egy gyors szájra puszit kapott
- Akkor mi ki megyünk - ki ment mindenki én meg tanulmányozni kezdtem a telefonom. Anyám több tucat hangrögzitő üzenetet hagyott volt mikor sírt is és volt hogy kígyót békát kiabált rám de volt mindenkitől. Kazuo, Lysander, Nataniel, Castieltől is. Nem engedtem magamat el gyengülni csak minnél hamarabb annyámmal beszélni ezért meg nyomtam a hívás gombot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése