Idő ugrás :
A két ki toloncolóm össze jöttek és elég jól össze passzoltak egymáshoz. A napok, hónapok teltek. Fel gyorsúlt nálunk az idő mert mind a zenébe fektettük az összes energiánkat. Anyám be váltotta az ígéretét. Egy jó nagy házat vett ahol saját hang stúdiónk gyakorló termünk és mindannyiunknak külön szoba még a picinek és ő magának is. Nem bántam hiszen nagyobb hassal nem mászkálhatok az utcán a tömegek között ahol le rohannának. Az eredményünk sikeres debütálást jelentett. Híresek lettünk ahol csomó tini lány meg veszett értünk de mégis az volt fura hogy jobban értem. Persze nem csoda mindeggyiküknél be vetettem amit elsőként Akai kapott meg a csókomat. Mikor már a hatodik hónapba léptem a picurral teljesen meg változott a testem és az idegrendszerem. Asato imádta már most a fiúnkat de én zsörtölődtem miatta mert nem láthattam a rajgóimat. Amikor azt a békés tapsot hallottam ami csak nekem szólt úgy éreztem szárnyalok de így hogy csak itthon éneklem nem kaptam eztet meg és ez nagyon bántott és hangot is adtam ennek. Ekkor volt az első veszekedésünk Asaval.
- Nem hiszem el hogy még mindig így érzel - förmedt rám a fiú ki mutatva a nem tetszését.
- Ha valami gondod van ezzel mehetsz is ki innént és nem kell hallgasd a morgolódásom - kiabáltam rá amire anyám meg jelent a szobámba. Igen azérr mondom a szobámat mert még mindig nem aludtam Asaval egy ágyban és jutottunk el odáig. Az elején nem mertem de most nem kívánom a nagy hasam miatt.
- Gyerekek mégis min veszekedtek? - tette csípőre a kezét anyám szigorúan de láttam hogy kabátba van.
- Az hogy a kedves lánya a fiamat hibáztatja hogy nem tud közönség elé menni. - lépett fel el kotyogva mindent ez a pöffeteg gomba. Anyám nagyot sóhajtott.
- Pont most akartam közölni hogy jönni fognak a rádiósok és élő adást tartanak veletek. Úgy hogy lányom elég legyen ebből a hozzá állásból mert beszélhetsz a rajogóiddal és ne az unokámat hibáztasd majd a mama meg old mindent kettőtöknek - a haragom egy pillanat alatt el szállt és anyám nyakába ugrottam
- Köszönöm én egyetlen jó anyám - hálálkodtam egy kicsit furcsán de már meg szokták hogy ilyen vagyok ez is a hormonok hibája. - De a hasammal mi lesz? - kérdeztem a legfontosabbat mert úgy tudtam hogy ezt nem kéne meg tudniuk.
- Mi lenne? Én csak annyit mondtam nem léphetsz fel mert nem tesz jót a babának de azt nem hogy nem is tudhatnak róla - na most volt az a helyzet hogy talált sűlyedt. Jobban bele gondolva inkább én nem akartam hogy tudjanak róla.
- Akkor készülök is - nagy mosolyal az arcomon mentem fúrödni és öltözködni.
Asato szemszöge :
Nem tudtam el hinni hogy Kiki így fogja fel a terhességét pedig az én fiam egy csoda és nem egy gond. Eddig csak a lány miatt fogadtam el de most amikor meg mozdult és láttam hogy napról napra hogyan növekszik a szívemben is úgy növekedett bele. Sajnos ezt még ő nem érezte ezért le is ültem Naokival meg beszélni.
- Ön hogy véli Kiki viselkedését nem anyai szemmel - értette az asszony a célzásomat ezért el is gondolkodott és olyan arcot vágott mint ha a múltjába vissza nézett volna
- A lányom természete normális én még ennél is rosszabb kis mama voltam. - mosolyodott el de aztán komoly arcot vágott. - Van ennél egy nagyobb gondunk...
Tsukiko szemszöge :
Mikor végeztem ki mentem a nappaliba de akkor meg hallottam hogy rólam beszél Asato és az anyám ezért hallgatózni kezdtem.
- Van ennél egy nagyobb gondunk is - ahogy hallottam a nő hangját éreztem rajta hogy tényleg nagy baj lehet.
- Mégis mi asszonyom?! - kérdezte meg a kedvesem amire én is nagyon kíváncsi voltam.
- Aika - nem értettem anyámnak mégis mi a baja a barátnőmmel és majd meg halltam a kíváncsigától.
- Ezt meg hogy érti? - Asa is türelmetlenül kérdezte de legalább végre ki bögte.
- Terhes - hát itt egy nagy bum volt. Akkor ezért kérdezte nem rég milyen terhesnek lenni és hogy nem félek-e meg hasonló. Tudtam furán viselkedik de azt hittem a Asa mondta neki hogy kérdezősködjön róla de ezek szerint akkor nem. Amilyen gyorsan csak tudtam a lány szobájába mentem. Kopogás nélkül be rontottam és mégegy bum. Aikan Kenta feküdt de még a ruhájuk magukon volt. Nem törődtem semmivel eléjük léptem.
- Kiki mi a faszért jössz... - szidkolózott mérgesen a fiú de le mászott a lányról én meg csatt. Úgy isten igazából pofon húztam. Minden haragomat rá engedtem mert féltettem a lányt hogy meg szenvedi azt amit én és ha nem maradnak eggyütt akkor mi lesz?! Melyikúket fogom el engedni?! Nem ezt nem fogom meg engedni mind a ketten kellenek. - Kiki kezd elegem lenni belőled! Asa fel húzott és ide jössz rajtam ki tölteni? - vádaskodott haragossan. Bele gondoltam abba hogy el veszíthetem valamelyiküket el fogott a sírás de attól még nagyon dühös voltam még mindig.
- Idióta Kenta mért nincs eszed a tököm ki van veled. Ki csinállak amiért ezt tetted te... - csak mondtam és modtam a melkhasát püfölve és csak akkor hagytam abba mikor Asato kezeit a válaimon éreztem.
- Mi baja van? - Kenta a nyugtatgató férfit kérdezte de ő is csak a vállát rángatta.
-Hát majd én el mondom mi a baj. Az hogy fel csináltad - újra neki akartam menni a fiúnak de az le zsibbadt. Rám és Aikara nézve próbálta meg tudni az igazat de a lány csak csóválta fejét és sírt. A fiú reakciójából ítélve nem tudta hogy mi a helyzet akkor ezek szerint csak anyám.
- Kicsim te mégis ezt honnan tudta...
- Hallottalak bennetek - Asato szavába vágtam mert annyira forrtam a dühömben hogy mindenre magyarázatott akartam
- Azért volt ez titok mert el akarjuk vetetni és Akai engem kért meg hogy intézzem el neki úgy hogy senki sem tudja. Persze ezért nem szólt neked lányom mert túl temperamentumos vagy mostanság - szemre hányoan hallottam anyám szavát de úgy éreztem meg is érdemlem. De azt nem hogy ez titkolja mindenki elől még a gyerek apjától is. Az is igaz én azt teszem de az én helyzetem megint más hisz neki itt van Ken szereti és fel tudja nevelni. A mindig síró lányhoz fordultam.
- Akai ezt nem te döntöd el egy magad! És ha az én véleményem kell hát ki mondom. Ha meg mered tenni, többé nem akarlak látni. - most a fiúhoz fordultam - Te meg ha fel csináltad válald a felelősséget. Van mindened ahhoz hogy fel neveld ha nem én segítek de ne merjed hagyni hogy a gyereked kukába végezze. - ezzel ott hagytam mindenkit. Magamban fortyogtam ezen a két hülyén de úgy gondoltam le nyugtatom magamat egy szál cigivel és persze ekkor kellett rám találnia Asanak.
- A büdös k*rva életbe te mi a f*szt művelsz? - sosem hallottam így szitkolózni de most azt hiszem sikerült tényleg fel mérgesítenem. Sírva oda bújtam hozzá és úgy éreztem meg enyhült a testartásából ítélve.
- Jaj Asato én...
- Sss...nem kell mondanod semmit majd minden meg oldódik de ezt szépen add oda - el vette a fél szál cigimet és helyettem ő szívta el. Szerintem már ki készült tőlem pedig mindig nyugodt természetű volt. Hát de úgy kell neked ha már egyszer belém szerettél.
- Gyerekek meg jöttek a rádiósok úgy hogy negyed óra múlva kezdünk - szólt ki anya és mentünk is. Nem valami szép látvány lehettünk a többieknek de nagy erőt vettem magamon. Be mutatkoztunk mindenkinek és akkor a műsorvezető Takuma vissza számolt. Három, kettő és egy.
- Helló, helló mindenkinek! Nem hiszitek el hogy kik ülnek itt velem szemben de inkább át is adom a szót a gyönyörű kis mamának akit az ország már nagyon meg kedvelt tiéd a szó kedvesem. - adta át neke a szót én meg boldogan el feledve az összes gondomat beszélni kezdtem a közönségeimmel akik már úgy hiányoznak.
- Sziasztok hallgatók az elveszett Nanami vagyok aki nem is el veszett csak pocakos lett - meséltem büszkén a stáb meg jeleztem hogy egebkbe szökött hallgatok száma. A művész nevem Nanami lett amit anyám döntött el hogy a múltamba ne tudjanak kutakodni.
- Bizony bizony remélem mind hallották és van még egy jó hírem kedves hallgatók várom a tellefon hívásukat és bármelyik banda taggal beszélhetnek kérdéseket fel téve - jelentette be Takuma és ez egy dallam volt fülleimnek. - Oo már jönnek is a hívások. - nevetett a férfi és kapcsolták is az illetőt.
- Jó npot én Kagome vagyok és Nanamival szeretnék beszélni - egy női hang beszélt a vonal túlsó oldalán. A szívem nagyot dobbant mert a ranjongóim olyanok mint a szeretőim.
- Szia kedves Kagome már hallgatlak is - visított a lány hangosan amin jót nevettem.
- El sem hiszem hogy beszélhetek veled én nem akarok kérdezősködni csak el mondani az összes lány nevében az osztályomból hogy nagyon imádunk és sok jót kívánunk a picihez a legutóbbi koncerten észre vettem a pocakodat és nagyon örültem neki. Személy szerint engem is fiatalon szült meg anyukám mégis a legjobb anya számomra - mesélte a lány és ez nagyon fel töltött. Hiába vígasztalt itt a házba bárki nem hittem el de ennek a lánynak már igen.
- Nagyon örülök hogy ezt mondod nagyon meg mellengetí a szívemet és most ha itt lennél kapnál tőlem egy hála csókot ezért hiszen le vagyok törve amiért nem találkozhatom a rajongóimmal de hogy hallottalak már boldog vagyok. - meséltem el és a túlsó vonalban el sírta magát a lány
- Örülök hogy segíthettem. SZERETÜNK! - hallottuk kórusba kiabálva az összes lányt az osztályából és hát mind a telefonba szóltak de eggyikük érdekes tanácsot adott. A rádió műsor végen be is jelentettem hát :
- Interneten csinálni fogok egy csoportot ahová bárki be léphet aki szeretne és beszélni akar velem vagy írni. Mindenkit szerettel várok ezzel köszönök el tőletek és ezt adva amiért ilyen boldoggá tettetek - vége lett hát a műsornak és el köszöntem a munkásoktól
- Én is nézni foglak minképpen - kacsintott Takuma de el mentek anyám kísértével. Egyből neki álltam az oldalt meg csinálni ahol má rendgetegen rám is találtak még a műsor vezető is az ígéretéhez híven. Jó volt látni hogy mind szeretnek persze voltak rossz megjegyzések is de a többiek úgy le oltották hogy nem tudtam haragudni hanem jót nevettem rajtuk. Észre sem vettem hogy mikor de el aludtam...
Asato szemszöge :
Jó volt látni újra a szerelmem igazi mosolyát. Meg viselte minden de mégis küzd ezt nagyon tisztelem benne. Be mentem a szobájába hogy eggyütt aludhassunk mert ha már nem nyúlhatok hozzá úgy legalább ölelhessem de ő a gép elött az iró asztalra rá feküdve el aludt.

Be takartam és ki mentem hogy fel ne keltsem de Jouji állt meg elöttem komoly képpel. Intett hogy kövessem hát így is tettem. A napaliba mentünk ahol már ránk várt Naoki nem kedves tekintettel nézett rám. Helyet foglaltam én is és vártam ki fog elöbb meg szólalni
- Egyből bele csapok a közepébe nem fogok kertelni. - amikor így kezdte az asszony a mondadóját mindig végig futott rajtam a hideg és most se volt màsképpen. - A drága szeretőd meg keresett azzal hogy pénzt a halgatásáért - az a szó nem elég ahhoz hogy dühös volt láttam a szemeiben hogy fortyog és nagyon nehezen tartja vissza. - Nem akartam el hinni amit mondott de Jouji meg erősítette és tudod azt hittem van eszed hogy ílyent nem csínálsz hogy ha már híres lettél mert a kis libák ilyennel fognak meg keresni hogy pénzhez jussanak. Nem segítek ebben old meg. Botrányal még híresebb a csapat így nem baj ránk nézve csak rád és Kikire nézve - sosem hittem hogy ez a kedves asszony boszorkánnya is tud válni de meg történt....
