Iskola

Reggel hamarabb kelltem mint az ébresztőm de jobb is volt mert így volt időm mindenre és nem kapkodnom kellett. A nappliban kávéztam javában mikor a többiek is meg jelentek. A fiúk nem repestek az örömtől de Akai annál inkább hisz neki most teljesül egy régi vágya. Asato késöbb csatlakozott hozzánk és már előre rettegtem amikor anyám is meg jelent a két kicsivel. Mindannyian jól meg csókolgattuk a csöpségeket és raktam nekik reggelit amit már ügyesen, ügyetlenkedve tudtak enni.

- Fiam! - szólalt meg anya nekem meg gombóc nőt a torkomba.

- Tessék asszonyom - mit sem sejtve a fiú boldogan nyújtott anyámnak kávét amit el fogadott.

- Tudod hogy nem szoktam kertelni de most kicsit nehéz ezt közölnöm. Te nem mehetsz a többiekkel mert a kicsiktől nem tudom végezni a munkám az estéli koncerthez. - és puff le sokkolt Asa. Oda akartam menni hozzá meg vígasztalni de földbe gyökerezett a lábam. - De ezt csak akkor kell ha koncertezni mentek vagy stúdiózni vagy interjút elő adni. A mait már nem tudtam máskorra tenni úgy hogy ezt neked kell de a többit hétvégére sürüsítettem be ami meg a többieket illeti az az hogy egy perc pihenőtök nem fog lenni - hadarta el anya az egészet de azért értettük a lényeget.

- Ha ez a többieknek probléma akkor inkább nem fogok velük iskolába tartani és...

- Miröl beszélsz haver? Majd hétköznapba bele sűrűsítjük a gyerek napokat és a tanulást is - veregette hátba vígasztalóan Kenta.

- Muszály lesz gyere ha nem akarsz másik nőt keresni - ahogy ezt ki mondta Kaito jól rá csaptam a mellkasára nevetve.

- Akkkr majd én el hessegetem a legyeket mára - bátorította a kedves haverja Jouji.

- Kössz skacok na de nem sokára el kell indulnunk mert el késtek - keserves mosolyal de bele törődött. El búcsúztunk a kicsiktől és indultunk is ahol Asato egész végig nagyon rágodott valamin de nem mertem meg kérdezni mert féltem. Amikor oda értünk ő is ki szállt velünk hogy egy olyan mámorító csókot kapjak amitől nem akartam el szakadni csak hogy a többiek már meg köszörűlték a torkukat.

- Hé csak hat óra hosszát kell ki bírjatok egymás nélkül és csak mára - zsörtölődött Kaito de azért is mégegyszer meg csókoltam kedvesemet. Nagy nehezen de a többiek be húztak az iskola kapuján belülre ahol már Kazuo és Amber jött is elénkbe.

- Kiki - röppent a nyakamba fülig érő szájjal a lány. - Annyira boldog vagyok gyertek be mutatlak a többieknek - húzott magával egy kupac csapathoz a többiek meg jöttek utánunk. - Skacok ők az új diákok Ki...

- Nana és az egész banda - visított fel az egész lány csapat ami nem éppen volt jó a fülemnek így reggelre. Innentől már mindenki oda szálingózott kérdéseket fel tenni és úgy éreztem magamat mint az interjúkon. Póker arcot fel vettük és vártuk hogy valaki meg mentsen és az az igazgató nő volt.

- Hékás emberek mindnki befelé egy perc és csengetnek. Maguk pedig velem jönnek. - az idős nő szigorúnak látszott de mégis rokonszenves volt így is. Követtük egésszen az irodájába. - Na szóval fiatalok szeretném ha nem keltenének nagy feltünést. A diákok majd le higgadnak pár nap múlva addig bírják ki. Most megyünk az oszatályukba de elötte ide kérek mindenkitől autógrammot - na ennyit az öreghölgyről hogy szigoru mikor még ő is ranjong értünk. Ezek után mentünk is és körbe vezetett de legvégül az osztályunknál kötöttünk ki. - Elnézést tanár úr meg hoztam az új diákjait - ment előre a nő és a többiek utánna. Nagy levegőt vettem mielött be léptem de meg tettem. - Gyerekek ők is diákok és jó volna ha nem nagyon zaklatnátok őket. Szerintem felesleges be mutatkoznotok inkább foglaljatok helyet. - láttam a csodáló és a döbbent arcokat is de kettőt nem tudtam fa pofával le rendezni. Natanielé és Castielé volt. Gyorsan mentem helyemet el foglalni és inkább a tanárra figyelni aki üdvözölt minket be mutatkozott stb... ami ilyenkor szokás. Nagyon nem vártam azt hogy ki csengessenek de sajnos el jött és nem tudtam el menekülni. Kazuo mint ha meg érezte volna mert hamar mellettem termedt és egy doboz cigit mutatott nekem.

- Jössz mielött ideg összeroppanást kapsz? - nyitott könyv voltam számára. Mentem is volna csakhogy a ki menetel nem ment olyan egyszerűen mert muszálynak éreztem hogy oda menjek Nathoz és meg öleljem. Azt vártam el lök ordibál velem de nem, pont az ellenkezője történt. Megnyugodva ölelt szorosan magához.

- Az örületbe kergetsz de örülök hogy jól vagy - homlokon csókolt ami nagyon is hiányzott már tőle.

- Jössz velünk? - kérdeztem hogy meg usszam Castiellel való beszélgetést de sajnos tévednem kellett.

- Mielött le lépsz nem akarsz velem is beszélni? - hát nem bírta ki hogy meg ne szólaljon komolyan mért nem bír levegőnek nézni?!

- Öm mit is kellene? - tetettem a hülyét neki.

- Ó szóval nem emlékszel már arra az egy éjszakás kalandra és hogy másnap reggel el tűntél - gúnyolodott és csak azért is ki mondta mindenki elött a sztorinkat.

- Hm. Most hogy mondod már kezdem kapizsgálni de nagy menő vagy tedd túl magad rajta már két év után - gonosz mosolyal az arcomon ott hagytam a többiekkel. Kint az udvaron egy fához mentünk le telepedni de ott sem hagytak békén minket. Szegény Akai nagyon főt magában mikor pár csaj ki kezdett Kentaval de ő udvariassan le koptatta őket és mutatta hogy neki már meg van élete szerelme aki a gyermeke anyja is. Nagyot hökkentek ezen persze de így legalább le koptak róla és inkább a két fiút próbálták fel szedni akik meg olyan kanosan mérték végig a kínálatot hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Az egész nap így telt amikor végre vége volt. Asato küldött smst az utolsó óra elött hogy Benitoval várnak ránk a kapunál. Úgy futottam kifelé hogy újra láthassam a két legfontosabb embert számomra csakhogy egy kéz vissza húzott.

- Ne olyan sietőssen kicsim még jössz egy magyarázattal - pont az udvaron kapott el és tudtam hogy Asato ezt észre veszi itt ki fog törni a háború.

- Kérlek haggyj békén. Miért nem tudsz ezen túl lépni? - kérdeztem meg amitől el komorult és ekkor el engedett.

- Te voltál az eggyetlen aki szamított nekem - ki bökte de nem éreztem iránta semmit csak sajnálatott.

- Bocsás meg de én nem érzek így vagy így volt akkor de nekem itt van már a fi...

- Baj van kedvesem? - persze hogy ott termedt Asa a kicsivel a kezében.

- Nem. Ő itt a párom Asato és ő fiúnk Benito - mutattam be Castielnek aki vette a lapot és nem sejtett semmit abból hogy talán az övé is lehet.

- Most már értem - ennyi volt az összes mondandója. Bús komoran bámult maga elé mikor egy lány jött oda hozzá.

- Castiel már mindenütt téged ker.. Á Asato rég láttalak - nagyon meg lepődtem hogy a szerelmemnek köszönt de az még jobban ahogy rá nézett. Tudtam valami nincs rendben mert Asanak a homlokan ki dudorodott egy ér.

- Anya táttá - mondta az én kicsi csöppségem ezért nem is foglalkoztam a történtekkel.

- Menjünk - indítottam meg az el bambuló fiút de a lány még utánunk szólt....