- Nocsak, nocsak nekem nem is hoztál? - hallottam meg egy hangot és csak akkor vettem észre hogy valaki fekszik a másik kanapén félmrsztelenűl (!!) Majdnem még a kávét is magamra öntöttem annyira meg lepődtem. - Bocsi nem akartalak meg íjeszteni - ült fel a fiú de nem mertem rá nézni csak le sütöttem a szememet és amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem a konyhába neki is önteni kávét és reméltem mire vissza megyek már fel vesz valamit. Mentem is és meg könnyebbülve láttam hogy fel vett magára egy pólót. Oda nyújtottam neki a kávét, ő el fogadta egy hálás mosoly kíséretében. Ekkor volt hogy meg láttam az igéző felemás színű szemeit, félhosszú fehér hajászínét és a kedves helyes arcát. Teljsen pozitív benyomásom lett róla - Köszönöm az életmentő kávét Lysander vagyok és te szép hölgy? Egy újbóli trófeája az én haveromnak?! - a pozitív benyomás ezzel meg is szűnt
- Képzeld nem, és azt se tudom hogy kire gondolsz de tudod nem is érdekel - fére vágtam a fejem és úgy fogyasztottam tovább a kávémat mint ha itt sem lenne
- Kérlek bocsáss meg azt hittem...na jó kezdjük előről - boci szemekkel nézett rám és hiába próbáltam haragudni rá egyszerűen nem ment még annak ellenére sem hogy meg bántott - Lysander vagyok szép hölgyem. És az ön becses neve? - nyújtotta a kezét és én el is fogtam
- Tsukiko - mondtam ő pedig herceg szerűen kéz fejen csókolt
- Várjunk csak akkor te vagy Nat és Amber gyerekkori barátja ugye? Nagyon örülök sokat meséltek rólad már akkor a szívemhez nőttél de most hogy látlak már be is költöztél - a melkkhasához tette a kezét hogy mutassa hogy hova is gondolta
- Nahát már meg ismerkedtetek? - jött le jó kedvűen Nat
- Aham csak azt hittem az elején hogy Castiel újabb jöttmentje - nevetett egyszerre a két srác de aztán Nataniel oda jött hozzám és arcon csókolt
- Jó reggelt kedvesem - mondta én pedig oda bújtam hozzá - Jó újra így főleg ahogy aludtunk tegnap már rég volt... - gondolkodott szerintem hangosan mer nagyon el merengett. Ekkor jött le a két elveszett fiú és lány is
- Jajj fáj mindenem - nyavajgott a két fiú. Amber amint meg látott ide futott hozzám és ő is rám tapadt
- Jó reggelt - dörzsölődött oda hozzám mint egy kis cica. Szeretet jeleként arcon pusziltam - Ja és ti amúgy hogy kerültetek a szobámba? - kérdezte a lány a három fiút bámulva
- Úgy hogy ezek ketten össze vesztek a hugin - mutatott a bátyám két említettre - Hogy melyiköjük a jobb férfi neked. Aztán Nat ki találta hogy ő oda bújik melléd én és Cast is elleneztünk azt mire be értünk el ájultunk - nevetett a végén Kazuo én nekem meg majdnem le esett az állam hogy ezek miattam ölik egymást
- Ja a pia volt az oka még az alsó gatyánkon is össze vesztünk - mondta Nataniel de mi Amberel már nem birtuk ki röhögés nélkül. Már a könnyeimet törölgettem és bántam hogy élesben nem láttuk, hallottuk. Akkor hagytuk abba mikor valakinek a telefonja csipogni kezdett ami Castielé volt
- Jaj ne anya estere itthon lesz - kerekedtek ki a szemei pánikszerüen
- Akkor hajrá a takarítással - csúfolta ki a lány két bátyját
- Ne hülyéskedj hugi nem hagyhattok cserben minket fiúkat hisz tudjátok mi fiúk semmit nem érünk nélkületek - hízelegte be magát a vörös fiú nekem pedig meg esett rajta a szívem
- Rendben akkor ti ketten a fürdőt csináljátok mi Amberel a konyhát és a nappalit, Lys és bátyó kint - parancsoltam nekik ők pedig szó nélkül neki álltak. Halk zenére takarítottunk néha néha el táncikáltunk Amberel így kevésbé hamarabb végeztünk de eggy a lényeg hogy végeztünk. Mindanyian ki dőltünk a kanapéra és Nat valami filmet tett be a házi mozin de szerinten senki nem bírta tovább tíz percnél hogy el ne aludjon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése