Szürke szempár

Kótyagos fejjel ébredtem a többiekkel elentétben mivel ők még aludtak. Hangzavarla lettem figyelmes ami a konyhából ezért mentem is meg nézni. 

- Szerbusz kicsi látom meg nőttél - szólított meg a Dr. Nő aki a szárnyai alá vette a testvérpárt 

- Jó napot asszonyom! Elnézést a zavarásunkért - üdvözöltem én is

- Ugyan ha nem vagytok sosem lett volna rend mire haza érek - mosolygott mindentudoan - A gyerekeimnek hamarabb kell ahhoz fel kelnie hogy ne tudjam mi folyik a házamban. Ne aggodj tudom de sosem szoltam értük. Amugy hogy van az èn barátnőm? - kíváncsiskodott csak hogy nem kellett volna úgy el tünie a párja miatt mert el hagyta és akkor tudná, de persze ezt nem mondhattam

- Jól, igaz halálra dolgozza magát de úgy láttam boldog - kételkedve mondtam ami nem is kerülte el a figyelmét 

- Ne aggodj erös nő. Na de majd a vacsoránál beszélgetünk tovább. Gondolom hogy semmit nem ettetek ezért itt kell addig maradjatok ha akarjátok ha nem - szigoruan szólt rám de mégis kedvesen. 

- Rendben akkor fel keltem a buli mestereket - mosolyogtam én is már boldogan. Mentem is fel kelteni a bagázst csak eggyikük sem akart meg mozdulni hiába szólongattam őket, ezért új modszerhez folyamodtam. Neki futásból rájuk vetődtem csak hogy nem számoltam a gravitációval mert fel borul a kanapé mindenkivel együtt. Mindenki borult mindenkire csakhogy rám Castiel úgy hogy az ágyéka érintkezett az enyémmel ezért eléggé zavarba jöttem. Testem fel forrósodott a szívem ezerrel bodogott a gyomrom pedig görcsbe rándult. Ő volt felül és egyenesen rám nézet a szememben. Akárhogyan akartam volna se tudtam el venni a tekintetemet a szemei közül mert meg babonázott. Furcsa fény gyúlt ki a szemeiben.

- Gyerekek minden rendben? - jött ki aggodalmasan a hölgy mert hallotta hogy hogyan puffantunk a földre. Az ő hangja vissza hozott a valóságba ezért ki bújtam Castiel alol és úgy láttam ő is össze zavarodott ahogyan én is. Többiek is fel àlltak akik jól agyon szittak ezért  húzásomért. Az asszony akazuonak is el mondta a tervét és ő is rá bólintott ezért maradtunk vacsorára. Vissza borítottuk a kanapét csak hogy Nataniel elég gyanakvóan nézett engem. Castiel néha néha lopva ràm pillantott de kerülte a tekintetemet ahogyan én is az övét. Így eléggé feszülten vacsoráztunk meg de ez a feszültség csak hármunkon vált urrá. Estére el köszöntünk a Hajashi ház lakóitól és haza mentünk a batyámmal. Otthon meg fürödtünk és együtt mentünk le feküdni a szobájàba filmet nézni csak hogy ebből a filmből se láttam semmit sem mer hamar az álmok világába találtam magam ahol csillogó szürke szempár figyelt egész éjszaka.