- Hahó kislány Castiel vagyok - én annyira meg lepődtem hogy le fordultam az ágyról ő meg majdnem attól hogy ki nevetett. Csakhogy nem az volt akinek mondta magát hanem a felemás szemű Lysander szorakozott velem - Na szép le se tudnád tagadni hogy be jön neked!
- Ne...nem is csak meglepődtem mégis hogy kerülsz ide? - álltam fel közben és vissza másztam az ágyamba
- Kazt el kergettük hogy tudjunk készülni - ó istenem most jutott eszembe a bátyám bulija annyira ki készítettek a fiúk hogy el is feledkeztem hogy ma van a nagy nap
- Francba - csak ennyit tudtam mondnai és mentem is a szekrényemhez ruhát kotorni magamnak
- Hallottam a történteket! És teljesen ki készült annyira hogy el feljettetél mindent - mondta a magáét a fiú. Le dermedtem hogy ennyire át látszó neki minden és vissza huppantam az ágyba
- Nem bírom már - vallottam be neki de ő csak mosolygott
- Nem szólok ebbe bele de tedd amit a szíved diktál. Na most lépek lefelé te pedig siess utannám - állt fel a fiú én meg csak bólintottam
- Köszönöm - mondtam még mielött be csukhatta volna az ajtót. Hirtelen vissza lépett és meg ölelet. Igazán jól esett ez a gesztus oly annyira hogy el erettek a könnyeim. Egy szót se mondott Lys csak hagyta ki sírjam magamat. Mikor már meg nyugodtam elő vett a zsebéből egy doboz cigit
- Ez majd kicsit meg nyugtat de aztán tényleg siess le hozzánk mindenki vár már. Addig el kezdjük amit tudunk - ezzel magamra hagyott. Ki bontottam az elöbb említett tárgyat és meg gyújtottam. Elöször nagyon kaparta a torkomat és köhögtem is tőle de minden slukknál jobb lett. Tényleg meg tette a hatását meg nyugtatott így már képes voltam fel öltözni és rendbe tenni magamat. Le mentem a többiekhez de voltak ott akiket nem ismertem
- Sziasztok - köszöntem mindenkire erre oda jöttek
- Helló én Ken vagyok - biccentett a barna hajú barna szemű srác és nekem szimpatikusnak tűnt
- Én Rosly - mutatkozott be a lány de szemem szám tátva maradt a hosszú fehér hajú lánytól. Gyönyörűen nézett ki de mégis valami furcsa érzést keltett bennem
- Én pedig Iris - mosolygott kedvesen a vörös hajú lány
- A nevem Tsukiko köszönöm hogy el jöttetek segíteni - hálálkodtam
- Semmiség hisz mind Kaz barátai vagyunk - mondta a katona nadrágod Ken
- Így igaz na de mondjad mit csináljunk - kérte Iris én pedig mondtam a tanácsokat közben én is csináltam amit csak tudtam. Hambit készítettünk a lányokkal, ki öntöttük tányérokba a chipset, ropit meg még ami volt. Utána díszítettünk. A fiúk le hozták a bár szekrényt, zenét csináltak asztalt székeket hoztak le és még a piát is ők rendezték be a bárpulthoz. Dakotával közben el mentünk a tortáért ami három emeletes volt a tetején meg egy nő táncolt egy rúdon.
- Pont illeni fog az ajándékohoz - mondta búszkén Castiel de az istenért nem árulta el hogy mire célzott. Közben mindennel el készültünk és maradt két óra hosszánk mire a bátyámat vissza hozzák és a tömeg itt lesz. Gyorsan ment mindenki haza el készülődni a bulira és én se tétováztam. A ruhám halvány rózsaszínű és a hátánál ki volt vágva egésszen a derekamig. Hozza illő sminket csinaltam a hajamat meg egyszerűen ló farokba kötöttem. Ezek után mindenki jött sorjában és ámulva bámultam hogy mennyi mindenkit ide csődített Castiel. Sokan be mutatkoztak és meg tudtam sok jó képü osztálytársam lesz allig egy hét múlva. Mikor Amber írt egy smst hogy két perc múlva itt lesznek gyorsan le kapcsoltam a villanyt és síri csendben vártunk
- Jaj csak gyere már Kaz. Érzsd meg itt hagytam valahol keressük meg - mondta Amber meg játsza valamit ide lent hagyott
- Megyek már - fel kapcsolta a villanyt a fiú
- MEGLEPETÉS! - üvöltötte mindenki egyszerre bátyám meg majdnem hanyatt esett a meglepődéstől. Sorra ment mindenki fel köszönteni de én nem mentem mer mennem kellett a bárlulthoz hisz a vendégek szomjasak voltak. Szegény bátyám nagyon sokadjára mondhatta hogy "köszönöm" mert már unottnak láttam az arcát. Nem volt időm nekem lazsálni mer sorra jött mindenki a zenét is be kapcsolták már. Mikor el múlt tíz óra intettem Castnak így ide küldte a helyemre Lysandert. Le kapcsoltuk megint a villanyt és énekelni kezdtem a Boldog szúlinapi dalt és mindenki be is szállt utána. Amikor Kazhoz értem nekem kellett mondani neki hogy kívánjon mert a meglepődéstöl le sokkolt. Egyszerre tapsoltak fütyültek mikor el fújta
- Boldog szülinapot bátyus - csókoltam arcon de nem tudtunk beszélgetni mer ajándék bontás következett. Vissza mentem le váltani Lys és mikor minden csomag fel lett bontva Castiel szólt egy mikrofonba
- Haver ezt tőlem kapod jól élvezd ki - erre be jött egy táncos lány és a bátyámnak kezdett el táncolni vetkőzni stb... már értettem hogy mért passzolt a tortához. Egész jól ment az este. Egyszer csak éreztem valaki meg érinti a hátamat és meg ölel
- Én úgy sajnálom - Nataniel bús hanja volt az - Azt a sebet amiért a gyengeségem miatt te neked kellett el szenvedni és azt is amit mondtam - éreztem a hátamra cseppen egy könnycsepp így nem bírtam tovább Lys mint ha az isten küldte volna be állt helyettem
- Én...én nem tudok úgy tekinteni rád mint férfira... csak nagyon jó barátra, de soha nem bántam meg ezt a sebet ez az ami bizonyítja hogy jóban rosszban de eggy a lényeg hogy együtt vagyunk - egyből meg telt a szemem könnyekkel ahogy ezeket a szavakat ki ejtettem de Nat le intett
- Kérlek ne mondj semmit tudom jól hogy nem nézel úgy rám...csak kell egy kis idő nekem - magához ölelt úgy mint ha sosem engedne el - De elég a sírásból buli van - kiáltotta el magát és el húzott táncolni. Jó pörgős két számot át táncoltunk mikor már pisilnem kelett így fel mentem az emeletre de mire ki jöttem a mosdóból Kazuo ott állt és várt valakit a falnak dőlve
- Baj van? - kérdeztem me látszott rajt valamiért ideges
- Ki békültetek és most eggyütt vagytok?! De ne inkább ne is mondj semmit majd én mondok neked - ezzel magához húzott és erőszakosan a száját az enyémre tapasztotta. Le dermedtem. A bátyámként tekintettem rá amióta csak hozzájuk kerültem és most mégis hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe?! Nem foglalkozott semmilyen tiltakozásommal be vitt a szobájába le tett az ágyára de a kezeimet le szorította a fejem felett. Ekkor láttam rajta csak enyhülést és hogy fel fokta mégis mit csinált. A homlokát az enyémre nyomta de be csukta a szemét mitha gondolkodna ki mondja vagy sem amit gondol - Jól figyelj mert én soha nem a hugomként tekintettem rád...ebben nincs semmi rossz én úgy gondolom mert csak pappíron vagyunk testvérek. Kérlek gondolkodj el rajta és sajnálom hogy meg íjesztettelek - le csókolt egy könycseppet az arcomról és ki ment a szobából. Nem tudtam mit gondoljak vagy tegyek. A szobámba át mentem és meg kerestem amit kaptam Lysandertől. Hiàba szívtam màr a második szálat nem bírtam le nyugtatni a pulzusomat. Mocskosnak éreztem magam mindenhol ahol a bátyám hozzám ért nem nem is az. Igaza van soha nem voltam a huga csak pappíron...sírni kezdtem tehetetlenségemben mikor csippant a telefonom. Erőtlenül de meg néztem ki az ilyenkor és a szívem hatalmasat dobbant.
Hová tűntél? Azt mondtad Lys hallgassak a szívemre hát akkor most követem amit mond....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése