Menekülés

El terültem az ágyon és teljesen utat engedtem a könnyeimnek. Vissza gondolni se mertem hogy tudott így viselkedni az a fiú akit úgy szerettem és védtem kis korunkban. De rá jöttem, akkor még csak hét évesek voltunk. Azóta felnöttünk. Nem tudom mi történt azóta velük mert nem lehettem mellettük csakhogy ez nem az én hibám. Egyszerűen bárhogy is gondolkodtam nem tudtam meg hogy miért ilyen és ha itt bőgök nem is fogom meg tudni. El határoztam magamat hogy írok smst Castielnek ő tudhatja hogy mi is volt de talán nem fog válaszolni mert el múlt tíz óra de egy próbát meg ér úgy gondoltam. 

Tudunk beszélni? Natanielről..

Rövid de lényegretörő. Épp át akartam öltözni mikor pittyegett a telefonom hogy sms érkezett így gyorsan fel is kaptam meg nézni 

El jössz velem motorozni? 

Hát ez vagy te Cast kérdésre kérséssel felelsz. Már pötyögtem volna hogy igen csak hát nem akartam össze futni Nattal de ekkor megint írt Castiel 

Az öcsit le fektettük és alszik mint a bunda ne aggodj miatta. Szóval van tíz perced addigla legyél kint. 

Vissza nem írtam csak át öltöztem és meg csinaltam a sminkem mer mindenhová el kenődött a sírástól. Hangulatomhoz hívem meg hogy motorozni is megyünk egy feszes bőr nadrágot és a hozzá illő felsőt vettem magamra egy topp volt. Semmim nem latszott ki de a ruha így mutatott jól. Még magamra kaptam a bőrmellényem és idultam is le de elötte be néztem a bátyámhoz aki nem volt a szobájába. Nem törődtem vele ki léptem a házból Castiel ott várt a motornak dőlve türelmetlenül 

- Mégsem bánom késtél mert ilyen látványt kaptam cserébe na de induljunk - rám adta az eggyik sisakot a másikat magára húzta és fel ült a motorra én meg a háta mögé pattantam. Annyira jó érzés volt hogy nagyon rövid időnek tünt mire oda értünk a tengerre (!!!) El se akartam hinni hová hozott de nem bántam mer gyönyörűek voltak innent a csillagok. 

- Sétáljunk - le szált a motorrol és segített nekem is. Le tettük a sisakokat a így el indultunk a part mentén. Nem tudtam mit kéne mondanom vagy kérdeznem. Kínos lett a csend míg meg nem szólalt Cast

- Szerelmes - ennyit mondott a fiú én meg majdnem dobbtam egy hátast de szerencsére folytatta - Én kedvellek! - úr isten ha az elöbbitől nem de most már a szemeim is kigubbatak - Ezt tudja Nat is és hát ez mind ezért van mert egy lány kell nekünk - nem nézett a szemembe de le vettem a lapot hogy akiról szó van az én vagyok. Natanielre sosem néztem férfiként csak jó barátként. Istenem mért lett ilyen bonyolult az életem?! Nem tudtam mit mondani inkább ki terültem a homokos parton és csillagokat néztem mint ha onnént ki tudnám olvasni a gondjaimra a választ. Castiel is el feküdt közvetlen mellém csak hogy túl közel. Nem mertem még levegőt sem venni - Most hogy már tudod beszélned kell vele. Én nem bánom ha nekem nem válaszolsz én nem olyan fajta vagyok, de ő - nagyot sóhajtott - de ő nem olyan aki könnyen túl teszi magát bármin és csak ostromozza magát - ennyit mondott de értettem a lényeget. Ha engem nem kaphat meg hamar túl lép de Nat nem. Szép mit ne mondjak a szívem csak úgy össze szorult a bánattól nem bírtam tovább fel álltam le porolni magamat és vissza indultam a motorhoz. Nem akartam sírni elötte meg pláne nem ezért akartam vissza menni a szobámba ahol nyugodtan utat engedhetek az érzéseimnek. 

- Várj - ragadta meg a csuklómat a fiú én pedig kérdően néztem rá - Nem akarsz most te vezetni? - kérdezte. Jó ötletnek tartottam hiszen jó érzés hogy én uralom a sebességet és hát ezért is tettem le a jogosítványt belőle. Bólintottam. Fel húztam a sisakot Castiel meg magyarázni kezdett de én csak fel bőgettem és mentem egy kört vele. Úgy éreztem hogy ez a lanygyos kellemes szellő minden bánatomat ki fúj a fejemből és a szívemből is. Sajnos vissza kellett  mennem a döbbent Castielhez aki füttyentett eggyet mikor mellé értem

- Amindennit te aztán egy igazi bele való lány vagy - nem vártam tovább újra a sebesség mámorát akartam érezni ezért oda dobtam a sisakot ő meg fel is ült. Újra boldog voltam még ha csak arra a kis időre is. Út közben mutogatott Castiel hogy merre is kell haza menni így hamar oda értünk nagy bánatomra. Le szálltunk én pedig menekülőre fogtam 

- Most már megyek kösz mindent - hiába akartam hamar el sietni meg fogta a csuklómat de hamar el is engette mint ha meg égettem volna 

- Csak jó éjszakát és reggelre mind ott leszúnk - bólintottam és futva tettem meg azt a pár lépést a szobámig. Be gubóckodtam a saját világomban és bele menekültem az álmaimba...