Találkozás

Naoiki szemszöge : 

A vér meg hűlt az ereimben és csak egy szó viszhangzott a fejemben "eltünt". Jaj ne a lányom. Az egyetlen kislányom. Azonnal csapot papot ott hagyva rohantam hogy meg győzödjek magam is róla de előtte fel hívtam a nyomozómat is. Nem voltam vele sem túl kedves 

- Azonnal keresse meg a lányom - tudott mindent a nyomozó úr ezért rövid és tömör is voltam. Remélem ebből tudja mi a dolga mert ha nem az biztos sárkányá válok. Már most felbőszült bika vagyok és jobb ha a fiam fel készült arra hogy ki tekerem a nyakát ha tett valamit az én kicsimnel. Oda értem se szó se beszéd be mentem a házba. A kanapén ült a fiam egy pappírt nézegetve

- Azonnal ki vele hol van a lányom? - álltam meg elötte haragossan. Tudtam baj van. Láttam az arcán hogy szőrnyüség történ. Oda nyújtotta a pappír darabot hogy olvassam el. Szóval a kicsikém szerelmes lett és Kazuo miatt ment el. Na most aztán ki borult a bili. - Hol van az én kicsim mit tettél vele? Egy hónapja sincs hogy vigyázol rá és el menekült?! Ki nyírlak ha valami baja esett erre jobb ha fel készülsz te utolsó... - utlegeltem és rángadtam a fiam teljesen kétségbe esve

- Miért rossz az ha szeretem? Miért baj hogy ezt el mondtam neki? Miért? Miért? - fakadt ki a fiú. Hát el mondta neki. Tudtam így érez hisz a gyerekeim mindent tudok ha el mondják ha nem. 

- Nem baj de ő meg íjedt ettől hisz te voltál neki az egyetlen aki meg mentette a teljes magánytól - el sírta magát Kaz ezért nem bírtam mást csinálni mint hogy át öleljem és egymáson sírjuk ki magunkat. Az szakította meg ezt az önsajnálatunkat hogy csörgött a telefonom 

- Igen van hír? - nem néztem ki az de sejtettem hogy a nyomozó az Frenk

- Igen ma 8:45 perckor vett le nagyobb összeget a kártyájáról és vett mgának belőle egy motrot. A közelben nem nagyon lehet mert körül jártam a falukat és tutira nincsen. Szóval lehet hogymost is az utakat szeli. - fejezte be Frenk 

- De legalább van nála pénz. Kicsit megnyugtató. Köszönöm kérem keresse továbbra is - ezzel le tettem a telefont és csak imadkoztam hogy ne hogy baleset érje vagy bármi más. Bele halnék abba...

Tsukiko : 

- Honnént tudsz így énekelni? - szólalt meg hírtelen egy hang a hátam mögül amitól félre nyeltem és még le is ejtettem a kajámat 

- Jössz nekem egy fél hotdoggal - mutattam a földre esett kajámra 

- Rendben ha te pedig el jössz velem és meg mutatod mit tudsz? - féloldalasan mosolygott ami iszonyatosan jól állt neki. Félhosszú feketés barnás haja aminek a végei vörösre volt festve. Meg persze azok az aranylóan csillogó szemei még szívdöglesztőbbé tették őt. Vörös hajról egyből eszembe jutott a csodás éjszaka. Gyorsan el hessegettem ezt a gondolatott és arra koncetráltám hogy mit is mond nekem ez a fiú

- Mégis mi ez hogy mit tudok?! - ekkor jutott el a tudatomig hogy mit is mondott és kezdtem be pánikolni hogy ki van ha valami hülye jó testbe be zárva 

- Nyugi, zene szerkesztő vagyok és ahogy te az löbb énekeltél nekem teszett - oda nyújtott egy névjegy kártyát ami az ő igazát igazolta - Szeretném ha énekelnél a többi banda tag elött is és hogy ők mit mondanak. Na persze meg ha te is akarsz - fejezte be a mondológját és én el gondolkodtam. Én mások elött? Főleg énekelni? Na de egye fenyő

- A nevem Tsukiko - nyújtottam a kezemet - Megpróbálhatjuk úgy is a saját utamat keresem - maximum jól be égek gondoltam magamban 

- Én pedig Asato és reménykedtem benne hogy ezt fogod mondani - fogtunk kezet eggymásal és hát tényleg vett nekem még egy hotdogot ahogy magának is - Na most már indulhatunk? - kérdezte mikor el fogyasztottuk a "kajánkat"

- Akarsz vezetni? - neki dobtam a kulcsot és a motoromhoz mendtem. Annyira jó volt ezt ki mondani jupiii 

- Ez a tiéd? - ámúlt és bámult. Nevetve intettem neki hogy jöjjön és induljunk már. Jött is de nem mondtan neki semmit csak csinálta amit kell. Láttam a mozdulatain hogy nem elöszőr vezet ilyesmit és az ösztöneim is ezt súgták. Fel bőgette a kicsikét és neki indultunk újra az utakat hajtva. Úgy éreztem sohasem tudnám meg unni ezt az érzést. Szerintem az isten nagyon el cseszhetett valamit hogy nem madár testet adott. A hülyeségeimen gondolkodtam mikor valami elhagyatott le pukkant épület elött álltunk meg

- Ne ítélj a látszatból - szólt rám a fiú de én csak ingattam a fejem hogy rosszúl gondolja. Be vezetett az épületbe és meg mászatott velem két emeletet mire az ajtöhoz értünk ahová be ment Asato. Nagyot nyeltem mielött be léptem de végül meg tettem az a pár lépést előre 

- Csá haver hol voltál eddig? - kérdezte tőle egy vöröses hajú piros szemű fiú. Úgy gondoltam tuti kontaklencse így nem lepődtem meg annyira 

- Hoztam egy főnix madarat - mutatott rám erre pedig mindenki rám bámúlt. Nem tudtam mit kéllene tennem. Megint nagy levegőt vettem hogy le nyugtassam magam mert senki nem tud segíteni, csak is én magamon. Oda álltam mindegyikük közé le csuktam a szemeimet és el kezdtem énekelni a kedvenc dalomat. Hallottam ahogy be szálltak a többiek. Gitár hang, dob, basszus gitár. Nem nyitottam ki a szemem féltem akkor abba hagynám de mégis meg tettem túl nagy volt a kisértés. A szemeim össze akadt Asatoéval. Le dermedtem egy hang se jött ki a torkomon. Csak bámult és bámult. Még véletlenül se nézett volna el. Nagyon idegesített 

- Ha valami bajod van akkor mond ne csak néz mint a hülyék - tényleg de tényleg türtőztettem magamat. De az idegesítő nézése fel vitte az agyamban a pumpàt.

- Ez elég jó. Az önbizalmán még csinosítunk - kacsintott kedvesen egy idősebb fiú. Fekete haja és kék szeme teljesen szépfiúvá tette őt mint egy modell. 

- Talán be jön a közönségnek - bátorítoan rám mosolygott szőke hajú srác, arany színű szemei csak úgy világitott és el is gondolkoztam azon hogy talán mindeggyik itt kontaklencsét hord de minek??!!

- De ott van a "talán". De ha Asato hozott téged ide így lesz is valami ebből - nem tudtam ez most be szólás akart lenni vagy dícséret a vörös hajú sráctól de nem is volt ezen gondolkodni időm mert egy lány ugrott a nyakamba. Úgy csimpaszkodott belém mint Amber. Akaratom vagy ellenére kedvesen meg simogattam a fejét.

- Nekem te voltál a legmenőbb itt - hát eddig ez a bók esett legjobban a szívemnek. A testem reagált is erre mert szájon csókoltam az idegen lányt. Le döbbenve, szerelmes szemekell ott állt elöttem mint ha még levegőt sem vett volna 

- Ha még a mi kis kabalánkat is meg győzte akkor a többi tini is menni fog neki. A nevem Jouji - mutatkozott be a fekete hajú srác - Ő itt a mi morgó medvénk Kaito. - a vörös srác mutatta be aki biccentett - A szőke herceg Kenta és gondolom a banda ki találóját már ismered - Asatora célzott így csak biccentettem. Már mindenkit meg ismertem kivéve a lányt aki zavarodottan bámulta a cipőjét 

- És te? - néztem oda hozzá 

- Aimi - szerénykedett de csak mosolyogni tudtam tőle 

- Ne aggodj nem vonzódom a saját nememhez csak szeretem ezt a reakciókat - csúfoltam ki erre ő olyan vörös lett mint a paprika. Mindenki fel nevetett a viccemen és ezt már jó jellnek tartottam

- Akkor velünk maradsz? - tette fel a nagy kérdést Asato amin el kellett gondolkodnom..